KELEVÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
választékos)
- 1. Nagyobb, rendsz. csoportos kelés (2). Kék, mérges, vörös kelevény; a kelevény felfakad, kifakad, lelohad. □ Esmértessétek [= ismertessétek] meg a beteggel kelevényét és kívántassátok meg véle az egészséget! (Kármán József) Hónuk alatt támad rút kelevény kéke. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben) Káros, pusztító hatású v. fájdalmas, szégyenletes társadalmi jelenség, tünet, baj. Kelevény a nemzet testén. □ Úgy adta az Élet: | Támadtak a magyar sebeknél Mindig tüzesebb kelevények. (Ady Endre)
- kelevényes.