KELENDŐ [e-e] melléknév -bb
A forgalomban keresett, jól eladható, kapós <áru>.
Kelendő árucikk, portéka. Minden van itt, ami kelendő. □ Az öreg gyártmányai egyre kelendőbbek. (Mikszáth Kálmán) || a. (
átvitt értelemben, kissé
régies,
irodalmi nyelvben) Tiszteletben, becsületben részesülő, szívesen látott, fogadott. □ Csak jól figyelmezz, meglátod, kinek Tanácsa lesz kelendőbb. (Vörösmarty Mihály) Szomoruság, keserüség ! | Nem kelendő mái nap. (Tolnai Lajos)