Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉKSAV
KÉKSÉG
KEKSZ
KÉKSZAKÁLL
KÉKÜL
KÉKÜL-ZÖLDÜL
KÉKVÉRŰ
KEL [1]
KEL [2]
KELBIMBÓ
KELEBÓLÁL
KELEGET
KELEKÓLA
KELEKÓTYA
KELEMPÁSZ
KELENDŐ
KELENGYE
KELEP
KELEPCE
KELEPEL

KELEGET [e-ë-e] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
  • 1. Lassanként kelni (3–5) kezd, fokozatosan kel. Egyre szebben, sűrűbben keleget a vetés. Kelegetnek a csirkék. Keleget már a tésztám. □ Nagyon szépen kelegetett már a búza, alig látszott ki a gyalogút. (Móricz Zsigmond)
  • 2. <Áru> kisebb mértékben kel [1] (8); nincs éppen nagy keletje, de azért veszik. [Hogy kel a dinnyéd, öreg?] – Hát keleget.
  • Igekötős igék: elkeleget; felkeleget; kikeleget; megkeleget.