KÉKSÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (ritka) Vminek kék (színű) volta, kék színe. Az ég kéksége. A ruha elveszti kékségét a napon, kifakul.
- 2. Más színű felületen, pl. bőrön, ruhán kisebb kék színű folt. Ezt a kis kékséget eltüntetjük. Csupa kékség ez a gyerek.
- kékségű.