KÉKÜL-ZÖLDÜL tárgyatlan ige (mindkét tagot ragozzuk)
<Személy arcszíne hirtelen támadt indulattól, belső küzdelemtől v. vmely testi okból> gyorsan váltakozva hol feltűnően sápadttá, hol pedig nagyon pirossá válik.
Kékül-zöldül dühében, zavarában, az irigységtől. □ Kékült-zöldült mérgében. (Mikszáth Kálmán) A fiatalember kékült-zöldült, s zavartan kétszer is megfordult maga körül. (Móricz Zsigmond)