KETTYENT [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (gyak. -t ragos mértékhatározóval)
- 1. (ritka, hangutánzó) Kettyen. □ Nagyokat kettyentett egy falióra. (Vas Gereben)
- 2. (ritka, hangutánzó) Csettent (1, 3). Szájával kettyent. Kettyent egyet az ostorral.
- 3. (argóban) Nemileg közösül.
- kettyentés; kettyentő.