KERTELÉS [2] [e-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (
tájszó,
régies)
A kertel [2] igével kifejezett cselekvés, művelet; kerítés csinálása, készítése, vminek elkerítése. || a. Vmit, vmely területet elhatároló, védő alkotmány, építmény; kerítés. □ Egymásra hordott sziklákból négyszegletű kertelés van emelve. (Jókai Mór)