KEFÉLKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
ritka)
<Személy> a rajta levő ruhát, lábbelit v. saját haját kefével tisztítja.
Sokáig kefélkedett. □ Ne sokat kefélkedjetek, mert mindjárt ebédelünk. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: kikefélkedik; lekefélkedik; megkefélkedik.
- kefélkedés; kefélkedő.