KÉKES [e v. ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
A kékhez közeledő, reá emlékeztető, kékbe játszó, kissé kék színű.
Kékes árnyalat, füst. Kékes fényben csillog. □ Édes mosoly pirosítja meg arcát, de csakhamar aztán kékes ónszín váltja azt föl. (Mikszáth Kálmán) Nézte az elmaradozó utcai lámpásokat, amint a tél végi estében, kékes párák között libegtek-lobogtak. (Krúdy Gyula) Pipámba sárgálló dohány | a füstje kékes, halovány. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): kékesbarna; kékesdrapp; kékesfekete; kékeslila; kékesszürke; kékesvörös; kékeszöld.