KÉJELGÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A kéjeleg igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat, élvezés; az a tény, hogy vki kéjeleg. Szerelmi kéjelgés; kéjelgés az evésben, az ivásban, testi v. lelki (szellemi) élvezetekben; másnak a kínjában való kéjelgés.
- 2. (1945 előtt, hivatalos) Titkos kéjelgés: hatósági engedély és rendőrorvosi ellenőrzés nélküli prostitúció.
- kéjelgési.