KEGYESSÉG [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. A kegyes (I. 45) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vallásos buzgóság. □ Arany pénz helyett van szeme ragyogványa, A szelid kegyesség, a nyájas tekintet. (Arany János) || a. Vkinek kegyes (I. 1, 4) volta. A fejedelem kegyessége; az öreg nénike kegyessége.
- 2. Kegyes (I. 2, 5) cselekedet, magatartás, beszéd. Kegyességet gyakorolt. Köszönjük kegyességét.
- kegyességi.