KALLÓZ ige -tam, -ott, -zon (
régies)
tárgyas (
szövőipar) <Gyapjúszövetet> megfelelő eljárással tömörít, tartósabbá tesz; ványol. || a. tárgyas (
bőripar) <Bőrt> csávázókádban lábbal tipor. || b. (tárgy nélkül) (
szövőipar) A kallózás műveletét végzi.
Tud kallózni.
- kallózatlan; kallózható; kallózó; kallózott; kallóztat.