KEGYETLENKEDÉS [ë-e-e-ë v. e-e-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A kegyetlenkedik igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki kegyetlenkedik; kegyetlen bánás(mód). Az állatokkal, foglyokkal, gyermekekkel való kegyetlenkedés; az ellenség, a hódítók kegyetlenkedése. Uralmát kegyetlenkedés jellemzi. || a. (rendsz. többes számban) Kegyetlenkedő tett, cselekedet. Kegyetlenkedések sorozatát követték el. Megtorolták a kegyetlenkedéseket.