Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies, rosszalló) Olyan személy, aki vmely hatalom birtokosának rendsz. érdemtelenül kegyében áll, s ennek folytán kivételes kedvezményeket élvez. A fejedelem, az uralkodó kegyencei. □ Palladius kéri atyját, hogy befolyásával segítsen a szenvedő haza állapotján; de a kegyenc kineveti. (Vörösmarty Mihály) A nép végfillérei [= utolsó fillérei] azért szedettek el, hogy ami a hon védelmére begyűlt, kegyencek s büszke urak zsebébe folyjon. (Eötvös József)
2. (elavult) Kegyelt személy v. ritk. dolog, vkinek a kedvence. □ Mindkettejök oly deli, s fürge fiú, | Jó Szondi kegyencei. (Czuczor Gergely) A gőgös Velence, | Az Ádria-tenger mátkája, kegyence (Arany János)
II. melléknév (elavult)
1. (rosszalló) Kegyencként (I. 1) élő, szereplő. □ A kegyenc Villena meg a sevillai érsek a király jelenlétében összeszólalkoztak. (Jókai Mór)
2. Kedvenc (I. 1). □ A szultán e hatalmas férfi kegyenc nejét lova lábai előtt a porban látja heverni. (Jókai Mór)