KEGYESKEDIK [ë-e-ë v. e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (rendsz. 2. és 3. személyben)
- 1. (ritka, vallásügy) Kegyes (4) ember módjára viselkedik.
- 2. (régies, választékos, ma tréfás v. gúnyos) <Alázatos v. szerfölött udvarias stílusban:> kegyes vmit megtenni; szíveskedik, tetszik (3a). Kegyeskedjék megengedni, meghallgatni. Köszönjük, hogy kegyeskedett idefáradni. □ A Magyar Szépirodalmi Intézet
engemet tetemes szótöbbséggel tagjává választani kegyeskedett. (Arany János)
- kegyeskedés; kegyeskedő.