Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (vallásügy) Vki iránt kegyelmet (12) gyakorló; irgalmas szívű. □ Isten legyen nekik irgalmas, kegyelmes! hörgé rettenetes hangon. (Jókai Mór)
2. (régies) Kegyes (1). □ A király most szemét Miklósra vetette, | Vállát kegyelmesen meg-megveregette. (Arany János) || a. (gúnyos) □ [A kutyák dala.] Harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait! (Petőfi Sándor)
3. (1945 előtt) <A "nagyméltóságú" címmel bíró személy v. felesége megszólításában, megnevezésében.> Kegyelmes asszony, úr. □ A kegyelmes urak is lehetnek kegyetlenek. (Juhász Gyula) || a. (történettudomány) <Uralkodók, főnemesek megszólításában.> □ Mondd meg az uradnak, a kegyelmes szultánnak, hogy jelöljön meg egy órát a király és királyné őfelsége küldöttjeinek elfogadására. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (1945 előtt, bizalmas) Kegyelmes (3) úr. Jön a kegyelmes. A kegyelmes nem fogad. □ [Anyám.] Kis lábaskában hazahozta | kegyelmeséktől vacsoráját, | lefeküdtünk és eltűnődtem, | hogy ők egész fazékkal esznek. (József Attila)