KEDVEZ [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. (régies, irodalmi nyelvben) <Megkülönböztető szeretete jeléül vmely kedvességgel, szolgálattal> kedvében jár vkinek, különösen kedvesen bánik vele. Kedvez vkinek vmivel; minden jóval kedvez neki. □ Nagyon szerette a bolyhos
állatot
, kezéből etette, üde fűvel, drága sóval kedvezett neki. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (gyak. rosszalló) Mások rovására előnyben részesít vkit, vmit; vmely érdekből elnéző, kíméletes iránta. A tanító mindig neki kedvez. A bíró az egyik csapatnak kedvez.
- 3. (csak 3. személyben) <Dolog> a kitűzött cél elérését előmozdítja; segítően, eredményesen hat vmire; előnyös vmi, vki számára. Az idő kedvez a vetésnek. A körülmények kedveznek terveinek. □ Jó anyámnak
mit izenjek? |
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse. (Petőfi Sándor) Az éjszaka, a zűrzavar kedvezett menekülésemnek. (Jókai Mór)
- kedvezget.