Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KEDVESSÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. (csak egyes számban) A kedves (3, 3c) melléknévvel kifejezett, rendsz. emberi tulajdonság; szeretetreméltóság. Megnyerő, vonzó kedvesség. Az egész ember csupa kedvesség. Nagyon sok kedvesség van benne. Mennyi kedvesség van egy ilyen kölyökkutyában! □ Fiatal hangjában igen sok kedvesség van. (Vörösmarty Mihály) || a. A kedves (3b) melléknévvel kifejezett emberi, lelki, jellembeli tulajdonság; nyájasság. Lebilincselő, lekötelező, túlzott kedvesség. Nagy kedvességgel beszélt a gyermekekhez. || b. Vkinek, vminek kedves (3, 3b–c), kellemes, barátságos volta. A házigazda, a lányok kedvessége; a hely, a lakás, a városka kedvessége.
  • 2. (többes számban ritka) Ennek külső megnyilatkozása: kedves (3a), barátságos, előzékeny viselkedés, beszéd, tett; szívesség. Vmi kedvességet tesz vkinek. Nagyon köszönöm kedvességét. Kedvességével mindenkit elbájol. □ Átnyújtott a fiúcskának még egy zsömlyét. Az lassan tovább ballagott az anyjával … Egyikük se köszönte meg kedvességét. (Kosztolányi Dezső) Fidélis kedvességgel nézett a nagyon fáradt fiatalemberre. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (csak egyes számban) (elavult) Kegy, kegyeltség. □ Az egész udvarnál nem nagy kedvességben állunk. (Eötvös József)