KALANDOZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-t ragos mértékhatározóval is), (
választékos,
irodalmi nyelvben) kalandoz
- 1. (régies) Kalandokat (1, 3) keresve v. kalandokra készen bolyong, kóborol. A középkori lovag sokat kalandozott. Egy ideig Afrikában kalandozott. || a. (régies) Zsákmányt keresve, a felbukkanó ellenséges erőkkel harcba bocsátkozva erre-arra jár, kóborol. Egy kisebb magyar csapat akkor olasz földön kalandozott. || b. <Vízi jármű> menetrend, ill. előre meghatározott útirány nélkül úton van, a vizet járja. A hajó éveken át a Földközi-tengeren kalandozott.
- 2. (bizalmas) <Személy> kószál, csavarog, bolyong. Hol kalandoztál megint? □ A sárgult mezőkön egy lovag járt kalandozva, majd ide, majd oda tévedt,
s nyargalt, porfelleget verve. (Jókai Mór) Örökké járt és kalandozott. (Mikszáth Kálmán) || a. (vadászat) <Vadászkutya> letér a nyomról, elhagyja a nyomot.
- 3. (átvitt értelemben) <Ész, gondolat, vágy stb.> tulajdonképpeni tárgyától eltérve másra irányul, ill. határozottabb cél nélkül, rendszertelenül foglalkozik vmivel. Hol kalandozik az eszed már megint? Gondolatai messze kalandoztak.
- 4. (történettudomány) Nomád vagy félig nomád életet élve helyről helyre vándorol, kóborol. A nomád törzsek a steppén kalandoztak.
- Igekötős igék: bekalandozik; elkalandozik; körülkalandozik; összekalandozik; szertekalandozik; végigkalandozik.
- kalandozó.