Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (rosszalló) Törvénytelen üzelmekbe, kockázatos vállalkozásokba merészen belevágó, mások kárára sikert, gazdagságot, hatalmat hajhászó személy. Alávaló, becstelen, hírhedett, meggazdagodott, ügyes, vakmerő kalandor; politikai kalandor; kalandorok kíméljenek: <főleg házassági apróhirdetésekben>. □ Simi gróf kijelentette, hogy ilyen nagyszabású kalandort nem látott még soha (Ambrus Zoltán) Zsolt egyáltalán nem látszott veszedelmes kalandornak. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Ide-oda kóborló, kockázatos kalandokba bocsátkozó, szerencsét kereső személy; szerencselovag. □ Nem vagy merész kalandor, Regényes vad legény (Petőfi Sándor)
3. (régies, költői) Kalandozó, vándorló, bujdosó személy. □ Ifju kalandor jött egy távol honni vidékről. (Vörösmarty Mihály) Amint egyszerre elmaradt mögöttük a sűrű őserdő, megláthatták a kalandorok, hogy hajnalodik az ég. (Jókai Mór)
II. melléknév
1. (rosszalló) Kalandot (1, 2) kedvelő, kereső <személy>. Kalandor fráter, lovag. || a. (rosszalló) Ilyen személyre jellemző, rávalló. Kalandor életű, kalandor hajlamú, kalandor természetű.
2. (ritka, költői) Tekervényes, bizonytalanul ide-oda kanyargó. □ El-elvisz egy kalandor ösvény A "rengetegbe". (Arany János)