Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KEGYEL [ë-e v. e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (régies, választékos)
  • 1. <Személyt> kegyben tart, kedvel; jóindulatban, pártfogásban részesít. □ Zengj! – Ha dús volnék, aranyat fizetnék Bőven én neked dalodért; de sorsom Nem kegyel. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) <Dolgot> előnyben részesít, kedvel. □ A rendező … a népszínműveket kegyelte. (Jókai Mór)
  • 2. Kegyel vkit: <nő> gyöngéd vonzalmat, szerelmet érez vki iránt. A lány nem kegyelte őt.
  • kegyelés; kegyelő.