KEDD [e] főnév -et, -je [ë, e]
A hétfővel kezdődő naptári hét második napja.
Minden kedden; a hónap első, utolsó keddje; kedden reggel, délben, este v. (
ritka, kissé
irodalmi nyelvben)
kedd reggel, délben, este. □ Kedden még felkelt az ágyból
s szombaton már
kék koporsóba fektették Rákhelt. (Ady Endre) Micsoda | varázs volt az a részeg éjszaka. |
augusztus, kedd, tizennegyedike! (Szabó Lőrinc) || a. Az elmúlt v. az ezután következő hétnek ilyen napja.
Kedd óta történt. Keddre várható. □ Lázas türelmetlenséggel várták a keddet. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): húshagyókedd; kiskedd; nagykedd.
- keddi.