KECSES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (választékos) Olyan <személy, főleg nő, ritk. állat>, akinek v. vmelynek mozdulataiban könnyedség, báj van. Kecses hajadon, őzike. □ Oh, megállj, kecses hölgy! | Engedd egy percre, hogy csodáljalak. (Madách Imre)
- 2. (választékos) Ilyen személyre jellemző <magatartás, mozgás, mozdulat>. □ Marika
kecses sürgölődése egy kicsit megint otthonos érzésekbe hozott. (Kaffka Margit) S ő szürcsölte a teát, kecsesen, hátradőlve. (Tóth Árpád) || a. (irodalmi nyelvben) Ilyenné tevő, kecsességet kifejező, szép, formás <női testrész>. □ Ruhája
ázottan tapadt a kecses idomokhoz. (Mikszáth Kálmán)
- kecsesség.