KECSEGE [e-ë-e] főnév ..gét, ..géje [e]
A tokkal azonos családba tartozó, folyóvizeinkben otthonos, feltűnően hegyes orrú, ízletes, omlós húsú, szálka nélküli, a pontynál nagyobbra növő hal (Acipenser ruthenus). □ A Tiszában hal volt
a Tiszában harcsa,
kecsege lakott. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel.
Hideg kecsegét rendelt tartármártással. □ A vacsorát tormás csukán kezdték, rántott süllővel, harcsával és kecsegével folytatták. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): kecsegefogó; kecsegehátú; kecsegeorrú.
- kecsegés.