Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KAZAL főnév kazlat, kazlak, kazla, v. (ritka) -t, -ok, -ja
  • 1. Széles, rendsz. négyszögletes alapterületű, több méter magas halom; alakja házra emlékeztet; ilyenbe rakják össze a betakarított szálas takarmányt, ill. cséplés után a szalmát. Egy sor kazal; kazalba rak vmit; → meghúzza a kazlat. Szép kazlat rakott. □ Szebben nevetnek szőlőm fürtei, És kazlaimnak árnya hívesebb … (Berzsenyi Dániel) Most alszanak a kazlak kertek alján. (Juhász Gyula)
  • 2. (tájszó) Asztag (1–3).
  • 3. jelzői használat(ban) Akkora mennyiségű, mint egy kazal; egy kazalra való; amennyi egy kazlat kitesz. Három kazal szalma; két kazal széna. □ Önnön lakóházát is megkezdi már most Mint kazal szénának, eladá a végit. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Rendetlenül összehányt nagy csomó, kupac. Egy kazal könyv hevert az asztalán. □ Felhánytam egy kazal bekötetlen s rendezetlen Hölgyfutárt. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): 1. kazaloldás; kazalrakás; kazalrakó; 2. szalmakazal; szénakazal.
  • kazlas.