KAVARODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. (ritka) <Gáznemű, híg v. szemcsés anyag> megkavarva vegyül, elegyedik; keveredik. Kavarodik a cement a gépben. A bőrgyárban erős szagok kavarodnak egymással. || a. (ritka) Vmibe, vmi közé kavarodik: ilyen módon vmi közé vegyül, elegyedik. A búza közé konkolyszemek kavarodtak.
- 2. Kavarog (12). Kavarodik a nép az utcákon. Kavarodnak a varjak a fák fölött. Kavarodva röpködnek a levelek. Kavarodik a hó. Kavarodnak a felhők. Kavarodnak a viharban a hullámok. □ Zsibong, kavarodik, talpon van a tábor. (Mikszáth Kálmán) Így mondott el édesanyám egy-egy
emléket, s
bennem is így kavarodnak az életemlékek. (Móricz Zsigmond)
- 3. (átvitt értelemben) Összekuszálttá, bonyolulttá, áttekinthetetlenné válik. Kezd az ügy kavarodni. Minden összevissza kavarodott a fejében.
- Igekötős igék: elkavarodik; felkavarodik; közékavarodik; megkavarodik; összekavarodik.
- kavarodó; kavarodott.