KAFFOG tárgyatlan ige -ott, -jon (
hangutánzó)
<Kutya> fel-feltátott száját össze-összecsapva, vakkantásszerű hangokat hallat; sűrűn egymás után kaffant.
A vizslák kaffogva követték a vad nyomát. □ A kutya
elszántan kaffogott jobbra balra. Csupa fog volt, csupa agyar. (Gárdonyi Géza) Fele úton kaffogva gurul eléjük a puli. (Móra Ferenc)
- Igekötős igék: odakaffog; rákaffog; visszakaffog.
- kaffogás; kaffogó.