KÁKOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (-t ragos mértékhatározóval is) (
elavult,
hangutánzó)
- 1. Károg (1). □ Így kákognak a hollók, ha sas jün közikben [= jön közéjük]
(Zrínyi Miklós)
- 2. (tájszó) <Tyúk, kakas, fácán> kárál.
- 3. (tájszó) <Ember> sokat, értelmetlenül, haszontalanul fecseg. Ne kákogj már annyit!
- kákogás; kákogó.