KÁDÁR [1] főnév -t, -ok, -ja
Hordót, kádat és más gazdasági, háztartási faedényt készítő iparos; bodnár, pintér.
Új hordót csináltatott a kádárral. □ Az öreg kádár
csak szegény kontár volt. (Táncsics Mihály) [A pénzen] hordót vett
és ő még akkor is kereskedett hordóval, mikor már a városi kádárok is mind kifogytak belőle. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): kádáráru; kádárbárd; kádárfa; kádárfejsze; kádárinas; kádárkés; kádárlegény; kádármester; kádármunka; kádárműhely; kádársegéd; kádárszekerce; kádárüzem.
- kádárság.