KARZAT főnév -ot, -a
<Hangverseny-, bál- és előadóteremben, templomban> emeleti rész, amely erkélyszerűen kiugrik, és amelyet karfa, párkány szegélyez.
Felment a karzatra. A karzatról hallgatta végig az előadást. □ Követeink ülnek már a [debreceni] nagy templomban,
Oly telidestele vannak a karzatok, Hogy majd leszakadnak a szent boltozatok. (Sárosy Gyula) || a. (
film, színház) A nézőtér legfelső emelete, ahol a helyárak a legolcsóbbak.
A karzatra vált jegyet. □ Fölemelkedtek a páholyokban, a zenekari és földszinti székeken, karzatokon, mindenki tapsolt és éljenzett. (Ambrus Zoltán) || b. (kissé
rosszalló) Ennek közönsége.
Csak a karzat tapsolt. A karzatnak játszik. □ A karzat veszett röhejben tört ki. (Jókai Mór) || c. (
bizalmas) Karzatra szóló jegy.
Ma estére két karzatot váltott.
- Szóösszetétel(ek): karzatjegy; karzatülés.
- karzati; karzatos.