Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÁSA főnév kását, kásája
  • 1. Durvára őrölt gabonaféléből v. kukoricából (régen magvakból, bogyókból, gyümölcsökből is) pépszerűvé főzött v. pörkölt eledel. Kását eszik, főz. Szóláshasonlat(ok): kerülgeti, mint → macska a forró kását. || a. Kül. főtt kölesből, rizsből készült ilyen étel. → Fordított kása; → kitoló kása; → ludas kása; megkapja v. megfőzik neki a → kitoló kását. □ Noha betegek voltunk, mindnyájan neki láttunk … a lekváros kásának. (Kuncz Aladár)
  • 2. (ritka) Az ehhez használt anyag, kül. köles, nyers állapotban. A hurkához kását használnak. □ Az időt mi hoztuk | magunkkal, | hoztuk … a kásával, mely megdohosodott, amig a | munkás megfőzhette. (József Attila)
  • 3. (ritka) Folyékony anyag megszilárdulásakor keletkezett apró szemcsés, kásás anyag. Csupa kása lett a méz. A lakk főzésekor gyakran kása képződik.
  • 4. (tájszó) A lába kásája: lábikrája. □ A kuvasz … beleharap kutyamódra lába kásájába. (Jókai Mór)
  • Szólás(ok): kása van a szájában: úgy beszél, mintha valami volna a szájában, ezért nehezen érthető, amit mond; fújja a kását: (álmában) hangosan szuszog, horkol; (népies, régies) kását kér a csizmája (cipője): tátongó lyuk van a csizmáján (cipőjén); ld. még száj.
  • Szóösszetétel(ek): 1. kásaföld; kásagyöngy; kásamalom; kásaszem; 2. árpakása; cokikása; darakása; hajdinakása; harmatkása; köleskása; kukoricakása; rizskása; tejbekása; tejeskása; zabkása.