Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akit anyagi károsodás, veszteség ért, aki vmely ügyben anyagilag vesztes maradt. A kárvallott panaszost vigasztalják. A kárvallott rászorulóknak segélyt osztanak. Szóláshasonlat(ok): búsul, (szomorú, óbégat), mint a kárvallott cigány ←. □ Sietett a kárvallott embert tízszeresen is kielégíteni. (Vörösmarty Mihály) A kórus padján egymagam ülök én, | mint egy kárvallott, elkeserült legény. (Babits Mihály) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Kárt szenvedett, kárba ment, veszett <dolog>. □ A kárvallott fél hektó sör árát majd valamiképpen behozza [a kocsmáros]. (Krúdy Gyula)
II. főnév -at, -ja Kárvallott személy. A kárvallottak jelentkezzenek. □ Kárvallott vónék, az éccaka egy falka betyár rátört a házamra. (Móricz Zsigmond)