KAPTAT ige -tam, -ott, ..asson
- 1. tárgyatlan (népies) <Főleg ló v. más tehervonó állat, ritk. személy v. közlekedési eszköz> lejtős v. meredek úton nehezen, kapaszkodva fölfelé megy. A lovak lassan kaptattak a meredek úton. Fölfelé kaptatott a szekérrel. Lihegve kaptattunk a dombon. □ Ott jön egy sánc
Fel egyenesen. Kaptatva! (Jókai Mór) A biciklis az én dombomra kaptat. Nagy nyomatékkal dolgozik a kerekén, ahogy felfelé törekedik. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely akadállyal szemben> küszködve halad. □ Ocskay
belezúdítja lovas csapatját a Tisza árjába. A paripák prüszkölve szelik a vizet. Ő maga kaptat legelől. (Jókai Mór)
- 2. tárgyas (tájszó) Vmire szoktat vkit, vmit; kapat. A szobába kaptatja a macskát. Zabra kaptatja a csikót.
- Igekötős igék: felkaptat; rákaptat.
- kaptatás.