KAPAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
- 1. (népies, elavulóban) Kapat vkit, vmit vmire: ismételt ösztönzéssel szoktat vkit, vmit vmire; olyan színben igyekszik feltüntetni vmit, hogy azon vki, vmi kapjon (VII. 4). □ [A] nemességet
nehéz volt munkára kapatni. (Vas Gereben) Mert szolgála ottan sok úri csemete:
Köznemes rendből is egy jóforma csapat; | Kiket Lajos ottan csínosságra kapat. (Arany János) || a. (kissé rosszalló) Vkit vmire kapat: vkit vmi rosszra szoktat. Borra, kártyára kapatja a fiatal fiúkat. Rúzsra, könnyű életre kapatja a lányokat. Sajnos nem nehéz őt rosszra kapatni.
- 2. (népies) <Kutyát> arra tanít, ill. uszít, hogy vmit megfogjon, megugasson. → Kézhez kapat. □ Utcahosszat bőg a szegény marha,
Kínosan küzd öt-hat szelindekkel
A mészáros ebeit kapatja. (Arany János)
- 3. (tájszó) <Állatot> hamarjában etet, abrakol.
- Igekötős igék: bekapat; belekapat; elkapat; felkapat; idekapat; kikapat; odakapat; rákapat.
- kapatás; kapató; kapatott.