KALITKA főnév ..kát, ..kája, (
népies) kalicka
- 1. Fa- v. vasvázból és drótból, fapálcikákból, vesszőből v. ritk. üvegből készült, ketrecnél kisebb olyan házikó (4), amelyben madar(ak)at v. kis állato(ka)t tartanak fogságban. Kalitkába zár; kalitkában tart. Egy mókus ugrált a kalitkában. A kalitkában kanári énekel. □ Kis kalitkában valamely fekete madár gunnyaszt az ablak mellett. (Krúdy Gyula) Az emeletre vitte föl a kalitkát, s kitárta a kicsiny csapóajtót. (Babits Mihály)
- 2. (régies) Ketrec (1). Kalitkába zárt fenevad. □ [A leány] mint az oroszlán kalickájába vetett őz, reszketett. (Jókai Mór)
- 3. (tréfás) Üvegfalú v. ráccsal elzárt kisebb helyiség, fülke. A pénztáros, a portás, a forgalmi rendőr kalitkája.
- Szóösszetétel(ek): kalitkaajtó; kalitkadrót; kalitkakészítő.
- kalitkányi; kalitkás.