Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KARPASZOMÁNY
KARPASZOMÁNYOS
KÁRPÁTUKRÁN
KARPEREC
KÁRPIT
KÁRPITOS
KÁRPITOSMUNKA
KÁRPITOZ
KÁRPITOZÁS
KÁRPÓTLÁS
KÁRPÓTOL
KARRIER
KARRIERISTA
KARSZALAG
KARSZÉK
KARSZEMÉLYZET
KARSZT
KARTÁCS
KARTÁCSTŰZ
KÁRTALANÍT

KÉJES [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Kéjből, főleg nemi kéjből fakadó v. ezt kísérő. Kéjes érzés; kéjesen csókol, ölel, simogat vkit.
  • 2. A nemi kéj vágyától áthatott, ilyen vágyat kifejező, ébresztő. Kéjes mosoly, mozdulat, pillantás.
  • 3. (rosszalló) Kárörömből, kielégített bosszúból, mások kínján érzett kéjből fakadó, azt tükröző, abból származó. Kéjes arccal nézi ellensége vergődését. Micsoda kéjes diadal!
  • 4. (irodalmi nyelvben, túlzó) Különlegesen finom élvezetet, kéjt szerző, előidéző. □ Kéjesen csiklandozta … a balzsamos levegő. (Mikszáth Kálmán) Langy szellő kel s … | a szőnyeg bolyhát csiklandozta kéjesen. (Babits Mihály–Poe-fordítás) A forróláz … inkább kéjes borzadásnak tűnt fel előttem, s szinte kívántam, hogy újra érezzem. (Móricz Zsigmond)
  • kéjesség.