KÁRPITOS főnév -t, -ok, -a
- 1. Bútorok, ajtók párnázásával, bevonásával, ágybetétek készítésével foglalkozó, falaknak, padlónak szőnyeggel v. tapétával való bevonását végző iparos. Már a kárpitosok dolgoznak az épület berendezésén. □ Mélán ült
az idegen környezetben, nézte a csodálatos, valóban kárpitos lakásába illő függönyt. (Babits Mihály)
- 2. jelzői használat(ban) Ilyen foglalkozású <személy>. Volt egy kárpitos barátja.
- Szóösszetétel(ek): kárpitosáru; kárpitosbútor; kárpitoskellék; kárpitosmester; kárpitosmesterség; kárpitosmunkás; kárpitosműhely; kárpitossegéd; kárpitosszeg.
- kárpitosság.