KVINTESSZENCIA * [ë-ë] főnév ..iát, ..iája (csak egyes számban) (választékos)
Vminek leglényegesebb része, veleje, legjava, rövid foglalata. Ez volt a beszéd kvintesszenciája. □ E tudálékos urak [= Petőfi rosszakaratú bírálói] lenézik a lírát is,
mert ehhez
képzelem kell
Holott pedig épp ez a költészet kvintesszenciája, legtisztább, legvalódibb eleme, lényege. (Vajda János)