KONYUL tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. helyhatározóval)
Tartását, feszességét elveszítve lazán lefelé görbül, hajlik.
Az ágak a föld felé konyulnak. □ Ajkára dohánysárga bajusz konyul. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: lekonyul; visszakonyul.
- konyulás; konyuló; konyult.