KOJTOL tárgyatlan ige -t, -jon (
tájszó)
Láng nélkül v. csekély lánggal, bűzölögve ég, ill. erősen, kellemetlenül füstöl.
A ganéj alig ég, csak szörnyen kojtol. || a. (
bizalmas) <Ember> erősen pipázik, füstöl.
Ne kojtolj már annyit! Mit kojtolsz itt az orrom alatt?
- kojtolás; kojtolgat; kojtoló.