KIVALL tárgyas ige (
ritka,
irodalmi nyelvben)
Faggatásra megvall vmely nagyon titkolt v. szégyellt, szégyellni való dolgot. □ Uram, kivallok mindent, csak ne bánts. (Vörösmarty Mihály) Mindent kivallott az a gazember; nem maradt semmi kisütni valónk. (Mikszáth Kálmán)
- kivallás; kivalló; kivallott.