KISZÖGELLIK [e] tárgyatlan ige -ett, -jen [ë, ë]; -ni v. -eni [e], (
ritka) kiszögell (csak egyes számban)
Szöget (3), szögletet alkotva kiáll, kinyúlik (vmiből, vhonnan).
Az erdő itt kiszögellik. A ház kiszögellik a térre. A saroktorony merészen kiszögellik a bástyafalból.