KELLEMETES [e-e-e-ë v. ë-e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
régies)
Kellemes (I). □ Híres főrend nemzetében,
Jámbor, józan, mértékletes, Takarékos, kellemetes. (Faludi Ferenc) Nyájas, kellemetes arcú öreg asszony volt. (Mikszáth Kálmán) Kellemetes melegség terjengett az
ebédlőben. (Krúdy Gyula)