KELEVÉZ [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
történettudomány)
Dárdaszerű, hosszú, szúró, taszító fegyver.
Kelevézt → tör. □ Ők lobogós kelevézekkel legelőre rohannak. (Vörösmarty Mihály) Jó kardja előtt a had rendre ledűl, Kelevéze ragyog vala balján. (Arany János)