KŐMŰVESSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e], (
régies) kőmívesség (csak egyes számban)
- 1. Kőműves ipar, mesterség. Megtanulta a kőművességet. Folytatja a kőművességet.
- 2. (ritka) A kőművesek összessége, foglalkozási rétege v. vmely csoportja. Szervezkedett a kőművesség. A város egész kőművessége sztrájkolt.