KÜLÖNÍR [n-í] tárgyas ige
<Betűket, szavakat> úgy ír (le), hogy köztük hézagot hagy, nem köti össze őket.
Különírja a cím egyes betűit. || a. (
nyelvtudomány) <Szókapcsolatot, összetett szót> két, esetleg több szóba ír.
Vannak olyan hosszabb összetételek, melyeket különírunk.
- különírat; különírható; különíró; különírt.