KÉZIRATOS [z-i] melléknév (-an) (irodalomtudomány)
Kézzel írt, sokszorosított; kézírásos. Kéziratos szöveg, énekeskönyv; kéziratos irodalom: másolt, nagyobb részében még ki nem nyomtatott,kézzel írt szövegekből álló i. Kossuth országgyűlési tudósításai kéziratos újság formájában jelentek meg.