KÉNYSZERÍTŐ [ë v. e] melléknév -en [e] v. -n v. -leg [e]
Általában olyan, aki v. ami kényszerít vkit, vmit vmire, aminek következtében nem lehet másképp cselekedni. Kényszerítő eszköz, körülmény, szükség; kényszerítő szabály: olyan sz., amelytől a felek közös megegyezéssel sem térhetnek el.