KÉMEL [ë v. e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (
régies)
Kémlel (1). □ Kémelé az útat, merre mehessen fel. (Arany János) Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel. (Arany János)
- Igekötős igék: bekémel; belekémel; előrekémel; kikémel; megkémel.
- kémelés; kémelő; kémelt.