KVÁRTÉLY főnév -t, -ok, -a (
népies)
- 1. (Bérelt) szállás, lakás. → Koszt és kvártély. □ Ideje is már kvártélyba szállanunk; mert a Fekete-tenger igen fekete szelet bocsát reánk. (Mikes Kelemen) Megvan a kosztja, kvártélya
a bérét félreteheti. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (régies) A polgári lakosságnál beszállásolt katonák által ideiglenesen igénybe vett szállás. Egy fiatal tiszt volt nálunk kvártélyon. Ki-ki menjen a kvártélyára. □ Mikor bús trombitaszóra Ülni kellett mindjárt lóra, Elindulván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! | Sírva mentem kvártélyáig. (Csokonai Vitéz Mihály)
- Szóösszetétel(ek): kvártélyadó; kvártélycsináló; kvártélymester.
- kvártélyos; kvártélytalan.